Nagy kísérlet következik: ebben a bejegyzésben megpróbálom elérni, hogy a legtöbben, akik félnek a repüléstől, e szöveg elolvasása után ne tegyék.

Mindig mondják az embereknek, hogy a repülés a legbiztonságosabb közlekedési módszer, viszont ez sokaknak nem elég a rettegés elűzésére. Azért félnek, mert ez egy elképesztő – rengeteg földi halandó számára szinte hihetetlen – dolog, hogy mi egy sok tonnás gépet biztonságosan a levegőbe tudunk juttatni. A másik jelenség, ami miatt sokan tartanak az egésztől az az, hogy úgy gondolják, ha a levegőben bekövetkezik a baj, akkor az egyenlő a biztos halállal. Pedig ez egyáltalán nincs így! Az égben utazás nagyon is biztonságos, rengeteg dolog miatt…

A kutyák nemcsak a legjobb barátaink, hanem hűséges társaink is, akik mindig ott vannak mellettünk. Az ő boldogságuk és egészségük egyszerűen sok odafigyelést igényel, és sokszor egy-egy trükk vagy tipp is nagyban segít a mindennapjaik javításában. Összeírtam nektek néhány tanácsot, amit felhasználhattok, mint kutyagazdik.

Mielőtt bonyolult trükköket tanítanál, győződj meg róla, hogy kutyád tisztában van az alapvető parancsokkal, mint az „ül”, „feküdj”, „maradj” és „gyere ide”. Ezek az alapok segítenek a kutyádnak megérteni, hogyan reagáljon a parancsaidra. A kutyák legjobban akkor tanulnak, ha a tanulási folyamatot pozitív módon erősítjük. Ez azt jelenti, hogy amikor kutyád sikeresen végrehajtja a kívánt trükköt, dicsérd meg, és adj neki jutalomfalatot. Legyél hozzá türelmes!

Ezek talán apróságoknak tűnnek, de hidd el, nagyon fontosak!

A képen az én kutyusom, Jeromos látható.

Felfedezőnek lenni nem csupán a nagy világutazók kiváltsága. Te is lehetsz igazi kalandor, akár a saját otthonodban, az iskolában vagy a parkban! A világ tele van apró csodákkal, amelyek csak arra várnak, hogy észre vegyük őket. Ehhez nem kell más, csak egy kis kíváncsiság és egy csipetnyi képzelőerő.

A nevem Zsurina Karina. Ukrajnából jöttem három évvel ezelőtt, és már Magyarországon tanulok, így jól látom, hogy a magyar és az ukrán oktatás különbözik egymástól. Az ukrán az anyanyelvem, és lehet, hogy nekem könnyebb lenne ukránul tanulni, de én már megszoktam a magyar oktatást, és ezért elég nehéz eldönteni, hogy nekem melyik a jobb.

A kor, amelyben szintén szívesen élnék, bizonyára az 1900-as évek legvége. Ez az az időszak, amikor a szüleink voltak annyi idősek, mint most mi.

Abban az időben teljesen más volt minden. Nem voltak okostelefonok. Mindenki eljárt táncolni, közösen, az akkori zenei stílusnak megfelelően. Nem mintha a mai zenék rosszak lennének, de én azokat a retró slágereket jobban kedvelem. Az öltözködés is másabb volt. Bár azóta újra divat lett például a trapéznadrág. Anyukám sokszor mesélte, hogy ő is ilyesmi ruhákban járt. Valamiért úgy érzem, abban az időben is nagyon jó lehetett élni. Összefoglalva: ha választani kellene, melyik korszakban tölteném mindennapjaimat a mostanin kívül, nagyon valószínű, hogy a 80-as, 90-es éveket mondanám, amikor a mai igazi retró dolgok a fénykorukat élték.

Amikor megszülettem, kaptam egy labdát. Sötétkék volt, színes tappancsokkal. Két évvel később Sára kijött hozzám az udvarra, és meglátta a szétrágott játékot. Összeszedte és… kidobta. Sokáig szomorú voltam, aztán egy-két hónappal később kaptam egy új, világoskék labdát. Nagyon örültem neki. Dobálgatták nekem a többiek, de négy-öt perccel később bementek a házba. Én aztán úgy döntöttem, megnézem közelebbről a labdának nevezett gumit. Valahogy szétrágtam. Én sem tudtam, hogy. Ez a labda 6 percig sem bírta. A többiek kijöttek játszani, de csak a szétrágott gumi volt ott. Anya összeszedte a labda maradványait és kidobta. Két labda mínusz. Négy-öt héttel ezután hazajött Sára és Sanyika az iskolából, és Sárának volt a kezében egy… egy… labda! Ez a világ legjobb labdája, és még mindig megvan. Nagyon büszke vagyok rá. Nemcsak labdát kaptam, hanem rágófát is. (Jeromos, Sára kutyája)

Szeretem a matematikát, mert izgalmas kihívást jelent és lehetőséget nyújt a folyamatos fejlődésre és tanulásra. A matematika egyszerre logikus és kreatív. A problémák megoldása során meg kell találni a legjobb útvonalat az eredmény eléréséhez. Ha megvan a megoldás, mindig büszkeséggel tölt el. Azért is szeretem a matematikát, mert ez az egyetlen nyelv, ami nem ismer határokat. Bármely kultúrában és nyelvterületen ugyanúgy használható.

Azzal, hogy kedves szavakat mondasz a barátaidnak, ismerősidnek, felvidíthatod a napjukat. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig barátságosan szóljunk a másikhoz. Ha valaki szomorú, egy jóindulatú mondat – például, hogy „Szép a kardigánod’’ – máris jókedvre derítheti. De kedveset mondani társunknak nem csak akkor lehet, ha szomorú. Bármikor megtehetjük. Hogyha valakivel összeveszünk, talán az segít, ha egyszerűen mondunk neki valami jóindulatút. Persze az, hogy szívélyesen fordulunk a másikhoz, még nem garancia arra, hogy megbocsát, vagy rögtön jókedvre derül. Azonban az biztos, hogy rosszabb nem lesz tőle semmi. Sőt, egy kicsit biztosan javul a helyzet. Mert a jó szó orvosság…