Amikor megszülettem, kaptam egy labdát. Sötétkék volt, színes tappancsokkal. Két évvel később Sára kijött hozzám az udvarra, és meglátta a szétrágott játékot. Összeszedte és… kidobta. Sokáig szomorú voltam, aztán egy-két hónappal később kaptam egy új, világoskék labdát. Nagyon örültem neki. Dobálgatták nekem a többiek, de négy-öt perccel később bementek a házba. Én aztán úgy döntöttem, megnézem közelebbről a labdának nevezett gumit. Valahogy szétrágtam. Én sem tudtam, hogy. Ez a labda 6 percig sem bírta. A többiek kijöttek játszani, de csak a szétrágott gumi volt ott. Anya összeszedte a labda maradványait és kidobta. Két labda mínusz. Négy-öt héttel ezután hazajött Sára és Sanyika az iskolából, és Sárának volt a kezében egy… egy… labda! Ez a világ legjobb labdája, és még mindig megvan. Nagyon büszke vagyok rá. Nemcsak labdát kaptam, hanem rágófát is. (Jeromos, Sára kutyája)
