Szeptember utolsó keddi napján Lázár Ervin Programon vettünk részt. A Csokonai Fórum színházba ment iskolánk harmadik és negyedik évfolyama.
A hatalmas épületbe a művészbejárón jutottunk be, mivel a mozgólépcső nem működött. Miközben haladtunk a lépcsőn felfelé, egyszer csak koromsötét lett! Valószínűleg elment az áram. Néhányan hallhatóan megijedtek, de mi megőriztük a hidegvérünket. Ahogy a lépcsőn felértünk, láttuk, hogy a járólapok közé sok-sok kéken világító izzót építettek be, ami még sokunknak újdonság volt. Ahogy beértünk a színházterembe, olyan látvány tárult elénk, amit máshol nemigen láthatunk. Megpillantottuk a hatalmas színpadot, a másik irányba nézve pedig a csoda szép ülőhelyeket. Izgatottan vártuk, hogy végre lekapcsolják a villanyt, és elkezdődjön Lúdas Matyi története. Aztán viccesen indult az előadás. Ahogy megpillantottam Döbrögi nagyurat a menő ruházatában, láttam, hogy egy nála 30 évvel fiatalabb lányt akar elvenni. Nekem éppen ez a lány (Klára) és Libuskám lettek a kedvenc szereplőim.
Én már többször jártam ebben a színházban. Kétszer láttam itt A Pál utcai fiúkat, egyszer az Óz, a nagy varázslót, most pedig a Lúdas Matyit. Bízom benne, hogy láthatok még itt más előadásokat is, mert ilyenkor igazán ki tudok kapcsolódni a mókuskerékből, és itt jól érzem magam.