Jaj! Már megint jól belém rúgtak! Én próbálok csendben félreállni, de ami nem megy, az nem megy. No de csitt! Két leányt látok. El-elsütnek egy-egy rosszdiákos humorféleséget, úgy közelednek… és távolodnak. Ez nem az én napom. Pedig én igazán belevaló vagyok! És magatehetetlen. De örök reménykedő. Érzem, hogy sikerülni fog! Ez a szimpatikus hatodikos csak rám hederít. Hé! Hé! Én nem a futball játékszere vagyok, azt a hét meg a nyolcát! Mivé lett ez a bolygó, kérem! Pedig állítólag én lennék az Igazi. Ez jelent valamit, nem? S mégis belém rúgnak, elkerülnek, eltipornak. Így múlik el a világ dicsősége? Nem! Szőke kislány kék szemekkel, tarts felém! Ne arra! Erre! Szánjatok meg! Nincs ezen az iskolai folyosón egy érző lélek?! Én csak egy ártalmatlan, padlóra dobott Túró Rudi-s papír vagyok! Vegyen már föl valaki!
