Mindig is izgalmasnak találtam az utazást, de most először repültem teljesen egyedül. A célállomásom Finnország volt, ahol néhány napot tölthettem abban az iskolában, ahol a nagynéném tanít, és közben felfedeztem Helsinkit – sőt, még egy másik országba is áthajóztunk.
Az utazás már a budapesti repülőtéren elkezdődött. Miután elbúcsúztam a szüleimtől, kicsit izgultam, hogy minden rendben menjen, de végül sima volt a beszállás. Bár odafelé nem az ablak mellé kaptam helyet, így is egész jól végig követhettem, ahogy a repülő felszáll, és a felhők fölé emelkedünk. Finnországba érve rögtön megcsapott a friss, hűvös levegő – nagyon más volt, mint itthon!
A rokonaim fantasztikus vendéglátók voltak. Az első perctől otthon éreztem magam náluk. A felnőttekkel, Eddával és Payóval, és persze a gyerekekkel, Zakyval és Noorával rengeteget szórakoztunk. Sok közös programunk volt: társasjátékoztunk, jártuk a várost, az üzleteket és kisebb vagy éppen nagyobb kiruccanásokra mentünk.
A nagynéném egy nemzetközi iskolában dolgozik, ahová néhány napra bejárhattam vele. Nagyon jók voltak az órák, és minden hihetetlenül modern volt. Különösen tetszett a tankonyhájuk, ahol a diákok főzni tanulnak – nem csak elméletben, hanem tényleg sütnek-főznek az órákon!
Az egyik nap Edda megengedte, hogy segítsek neki matekdogát javítani. Ez elég menő érzés volt, mert végre nem nekem kellett dolgozatot írnom, hanem én nézhettem meg mások megoldásait! Kicsit izgultam, hogy mindent jól javítok-e, de szerencsére elég gyorsan belejöttem.
Helsinki is lenyűgözött. Sokat nézelődtünk és a kikötőben is sétáltunk. A város tiszta, rendezett, és rengeteg zöld területe van.
Az egyik hétvégi nap extra programot tartogatott: áthajóztunk Észtországba, Tallinba! A hatalmas komppal jó két órán át tartott az út. Tallin óvárosa olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna – macskaköves utcák, régi tornyok és középkori épületek vegyültek a modern építészeti megoldásokkal.
A finn ételek is különlegesek. Sok, számomra eddig ismeretlen finomságot kóstoltam meg, például az Elovana nevű reggeliző kekszet, ami nekem az egyik kedvencemmé vált.
Az utolsó (hetedik) napon szomorúan búcsúztam el a rokonoktól. A hazafelé repülés is zökkenőmentes volt, ismét a levegőből csodálhattam meg a világ egy szeletét, ezúttal az ablak mellől.
Az egész finnországi kalandot hatalmas élményként raktározom el. Nemcsak egy új országot ismertem meg, hanem egy szuper családdal is még közelebbi viszonyba kerültünk egymással. Remélem, lesz még alkalmam visszatérni, mert ez a néhány nap fantasztikus volt!
