…hideg volt, nyers, kemény. Ilyenre gondolhat, aki metsző hidegről beszél. De mi vidáman csacsogtunk, tettük a szavakat – s közben a lábakat – egymás után. Egyszer csak fokozatosan erősödő, dobogásszerű zajra lettünk figyelmesek. A hang irányát azonosítva a messzeségbe szegeztük tekintetünk: villámgyorsan közeledő porfelhőket láttunk. Néhány másodperc múlva már földbe gyökerezett lábbal nyugtáztuk, hogy a látóterünkbe érő képződmények testet öltöttek: nyulat kergető rókává váltak. Még tőlünk egy-két méterre is zajlott az élet-halál futás, ám jelenlétünk úgy kizökkentette az üldözőt, hogy ijedtében letért a versenypályáról. Így nem lett a ravasznak tapsivacsorája.
